Jeles képviselők

A parazita közbenső gazdaszervezete, Élősködő – Wikipédia

Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel. Először is ismerkedjünk meg a férgek általános jellemzőivel: Az állatok közös jellemzője, hogy kétoldali szimmetriájúak, végtagjuk, lábuk nem alakult ki, testük lágy és általában sokkal hosszabb, mint amilyen széles. Ez a testalak lehetővé tette, hogy eredményesen alkalmazkodjanak a vizekben tengerek, édesvizek az iszapos vagy homokos aljzaton való mozgáshoz.

Jól alkalmazkodhattak a szárazföldi — elsősorban a nedves talaj biztosította — körülményekhez. Az életmódjuk nagyon változatos. Ragadozók, szaprofiták, külső és belső élősködők, sőt a moszatokkal szimbiózisban élők is megtalálhatók közöttük. Testfelépítésük közös jellemzője az egyrétegű hám kültakaró , melyen életmódtól függően vékonyabb vagy vastagabb belső élősködőknél speciális szerkezetű  kutikula lehet.

Blogarchívum

Jellegzetes mozgásukat, a a parazita közbenső gazdaszervezete a bőrizomtömlő hozza létre. A táplálkozásukra a parazita közbenső gazdaszervezete bélcsatorna a jellemző a laposférgeknél csak kétszakaszos vagy elcsökevényesedik. Az emésztésük a a parazita közbenső gazdaszervezete függően vagy sejten belüli és kívüli, vagy csak sejten kívüli, az emésztőenzimeket a tápcsatorna falának mirigysejtjei termelik.

A gázcseréjük többnyire a testfelületen át , diffúzióval történik. Az anyagszállításuk nagyon változatos: az anyagok sejtről sejtre történő átadásától a nyílt keringési rendszeren keresztül a zárt vérkeringésig minden változat megtalálható.

A bomlástermékeket vesécske típusú kiválasztószerveikkel a testüregből, a testfolyadékból távolítják el. Testük működését az egyes törzsekben különbözőképpen megjelenő, a hasi oldalon kialakult dúcidegrendszer szabályozza.

A szaporodásuk ivarosan, ivarsejtekkel történik. Hímnős és váltivarú képviselőik egyaránt előfordulnak. Jó regenerálódóképességüket kihasználva ivartalan módon kettéosztódással is szaporodhatnak. Az egyedfejlődésük is nagyon változatos. A közvetlen fejlődés mellett — különösen a belső paraziták esetén — jellemző a több köztes gazdán keresztüli közvetett, átalakulásos fejlődés. Jelentőségüket mutatja, hogy hatalmas tömegben képesek elszaporodni, ami az ember számára előnyös, de hátrányos is lehet.

Számotokra már ismert, hogy az élősködő vagy parazita  régiesen: élősdi egy másik  faja gazdafaj egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik. Az ember leggyakoribb parazitái a parazita férgek - helmintek. Ezen fertőzések népi elnevezése a gilisztásság.

giliszta a belben Az Ascaris lárva a vízben fejlődik ki

A parazita férgek közel faja képes megtelepedni az ember szervezetében. A legtöbbjük a Laposférgek törzséhez vagy a Fonálférgek vagy Hengeresférgek törzséhez tartozik. Laposférgek törzse. A laposférgek nevüket testük háti—hasi lapítottságáról kapták. Jellegzetes szerveik alakultak ki. Testüregük nincs, szerveik közötti teret kötőszövet tölti ki.

Navigációs menü

Kétszakaszos, egynyílású bélrendszerük szájnyílása a hasi oldal közepén található, és a garatban folytatódik. A második szakasz dúsan elágazva — a bélüregben részben megemésztve — a sejtekig szállítja a tápanyagokat.

a parazita közbenső gazdaszervezete

Az emésztés a bélfal sejtjeiben fejeződik be, és a bélrendszer a test többi sejtjének adja át a hasznosítható molekulákat. Ebben a törzsben is a testfelületen át, külön légzőszerv nélkül zajlik a gázcsere. Kiválasztásuk elővesécskével lángzósejtek, lásd a szervrendszereknél történik.

Dúcidegrendszerük központja páros agydúc­ból és két hosszanti idegkötegből áll. Ezekből indul ki a környéki idegrendszer hálózata. Általában hímnős állatok, többnyire belső megter­mékenyítéssel. A laposférgek legősibb formáit az örvényférgek osztályában találjuk.

Sunyi szemparazita irányítja a halakat

Ezek az állatok édesvízben és tengerekben, esetleg nedves a parazita közbenső gazdaszervezete szabadon élnek. Nevüket a kültakarón található csillók csapkodásával létrejött örvényekről kapták.

A ragadozó vagy szaprofita szabadon élő állatoknak az őseiből alakultak ki a leegyszerűsödött szervezetű laposférgek. A külső vagy belső élősködő mételyek, illetve a belső élősködéshez teljesen alkalmazkodott galandférgek. A mételyek szájnyílásuk elhelyezkedésével és a szívógaratjukkal alkalmazkodtak  az élősködéshez.

A szájnyílásuk a test feji végén található, és az anyagok  elszívását, a gazdaélőlényre a parazita közbenső gazdaszervezete rátapadást segíti.

Szerző: Dr. Podlupszki Csaba Gasztroenterológus Paraziták Horogféreg Ancylostoma duodenale Az emberi horogféreg két nematóda hengeresféreg fajtára osztható, az Ancylostoma duodenale és a Necator americanus. Kifejlett nőstény egyedek méretei: mm A. Az állatokban előforduló horogférgek egy kisebb csoportja képes megszállni és parazitizálni az embert is A.

Garatjuk izmos fala  biztosítja a szívóerőt. Az ábra a májmétely félépítését és életciklusát mutatja be. Zöld színnel jelölik a zárt emésztőrendszert, aminek csak szájnyílása és szívógaratja van.

Juhállományok általános állategészségügye

A barna csatornácskák szövevénye az ivari vezetékek, amikből vannak női és hím is, azaz  hermafroditák. Ahhoz, hogy tovább haladjunk tisztázni kell pár fogalmat: Végső gazda - amelyben a parazita ivarosan szaporodik Köztes gazda - amelyben az élősködő fejlődik és ivartalanul szaporodik Az ivarérett ivarsejteket létrehozó májmétely a szarvasmarha májában telepszik meg ritkán emberben is - végső gazda. Az ivarsejtek egyesülése után pete jön létre.

A pete a széklettel együtt a szabadba kerül. A következő fejlődési állomás csak akkor következik be, ha édesvízbe sodródik. Itt a petéből kikelő lárva befurakodik egyes csigák testébe. A csiga testében a lárva több fejlődési állomáson megy át, és végül olyan lárvává alakul, amelyiknek farkocskája van és képes úszni.

A DNS-től az evolúcióig - csak egyszerűen (5. rész)

Ekkor kibújik a csigából. Keres egy vízi növényt, hozzátapad és burokkal vonja be magát. Várakozik a végső gazdára.

A szarvasmarha, amikor a víz közelében elfogyasztja a növény a rátapadt lárvával, a parazita közbenső gazdaszervezete a belekben előbújik, befurakodik a májba és ivaréretté fejlődik.

Mikor fertőződhet meg az ember májmétellyel? Ha olyan mosatlan zöldséget, gyümölcsöt eszik, amelyik szabad vizek közelében nő, esetleg olyan rossz szokása van, hogy szeret fűszálat rágcsálni. Figyeljük meg a macskamétely életciklusát! Ezen parazita  végző gazdája lehet sertés, kutya, macska, de az ember is. A májban és az epeutakban telepszik meg.

a parazita közbenső gazdaszervezete chichagov férgek kezelése

A végső gazda fenti állatok szervezetében ivaros szaporodás megy végbe, és pete alakul ki. A parazita közbenső gazdaszervezete pete a további fejlődéshez édesvízbe kell kerüljön.

Itt lárvák kelnek ki belőlük és befurakodnak egyes csigák testébe. Másik köztes gazdát keres, ami egy hal. Speciális oldóenzimei "nyála"  segítségével átfúrja magát a hal testén és burkot növeszt maga köré.

Így várja, hogy a végső gazda szervezetébe jusson. A parazita közbenső gazdaszervezete fertőződhetünk meg vele? Ha nem megfelelően átsült átfőtt halat fogyasztunk, a szervezetünkbe került lárvák ivaréretté fejlődnek és szaporodnak. A galandférgek teste leginkább egy hosszú szalagra emlékeztet. Közelebbről megvizsgálva láthatóvá válik, hogy a szalag kis szelvényekből áll össze hosszú lánccá.

A testtájak nevei megtévesztőek, hiszen az állatnak nincsen szája vagy bélcsatornája, ezért nem könnyű megállapítani, hogy vajon melyik a test feji vége.

A "fej" egyben rögzítőszerv is, benne található az idegrendszer központja, rajta a szívógödrök, a horogkoszorú és tüskék. A test ízeinek száma akár több ezer is lehet. Az egyes ízek működése meglehetősen önálló, a többi ízétől független működésű. Egy kifejlett galandféreg tehát a nyak által ivartalan bimbózással létrehozott egyedek összekapcsolódott füzérének is tekinthető.

A többi szelvényben csak ivarszerveket és petéket találunk.

Férgek, kukacok az élő testben...

A galandférgek olyannyira alkalmazkodtak a más élőlény szervezetében való létezéshez, hogy még emésztőszerveik is visszafejlődtek és eltűntek. A tápanyagokat, az oxigént a teljes testfelületen át veszi fel.

Az érett szelvények sorban leszakadnak a féreg testéről és a bennük felhalmozódott petékkel a gazda székletével együtt a szabadba kerülnek. Ott betokozódnak- "borsóka" lárvává alakulnak.

A kifejlett féreg egy a köztigazdát elfogyasztó húsevő ragadozó vagy dögevő emlős, például az ember vékonybelében él, és több méteres hosszúságot is elérhet.

Petéje is képes fertőzni az embert, ekkor a lárva az emberi izomzatban vagy agyban fejlődik ki. A legveszélyesebb galandférgek közé tartozik a szarvasmarha-galandféreg simafejű galandféreg és a sertés-galandféreg horgasfejű galandféreg.

Hogyan fertőződhetünk meg velük? Ha nem megfelelően átsült átfőtt sertés vagy marhahúst borsókás húst fogyasztunk.

A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó - prédaa parazita-gazda, a parazitoid -gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat. A fajok közti kapcsolatok ilyen csoportosítása nyilván csak egy közelítés, a természetben átmeneti formák és az egyes kategóriákba be nem sorolható életmódok is megfigyelhetők. Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden gazdaegyedben éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit tehát virulensesetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat tehát patogén is lehet. Az élősködők rendszerint nem ölik meg a gazdát.

A gyógykezelés szempontjából talán a legnagyobb problémát okozó féregfertőzés kórokozója a háromtagú galandféreg Echinococcus granulosusmely mm hosszú, főként kutyákban él. A külvilágba szóródó peték bekebelezésével fertőződnek a szokványos köztigazdák sertés, juh, szarvasmarhaalkalmilag az ember is.

A fertőzés leggyakrabban a gyermekkorban következik be. A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák, melyek a bélfalat átfúrva, a parazita közbenső gazdaszervezete a különböző szervekhez. Rendszerint a májban vagy a tüdőben ritkábban a csontokban és az agyban telepednek meg, majd folyadékot tartalmazó, vastag falú tok, tömlő ciszta képződik körülöttük. A tömlő növekedése nyomási tüneteket és az érintett szerv szövetének izgalmát okozhatja. A tömlő el is meszesedhet, de ez nem jelent automatikusan elhalást.

A ciszta falának megrepedése, és a belsejében található testidegen fehérjék érintkezése a gazdaszervezet immunrendszerével, életveszélyes, allergia-szerű reakciót anafilaxiás sokkot eredményezhet. A férgek anyagcserét is folytatnak, és a vékonybélen át felszívódó anyagcseretermékeik toxikusak, tehát károsak az emberi szervezetre.

A bélben, a gyomorban gyulladásos folyamatok indulhatnak be, és ez gyomor- és bélgörcsöket okoz. Mellette hányás, szédülés, fejfájás, epileptikus rohamok is jelentkezhetnek, valamint lecsökken a vörösvértestek száma. Mintegy leírt fajukat ismerjük, de tényleges fajszámukat több százezerre becsülik.

Életmódjukat tekintve két csoportra oszthatóak: élősködők és szabadon élők. Megtalálhatóak a tengerekben, a félig sós- és édesvizekben, szikes vizekben, mohapárnákban, talajokban, avarban, trágyában stb. A szabadon élő fajok szerves törmelékkel, algákkal, gombafonalakkal, növényi nedvekkel, baktériumokkal táplálkoznak.

A ragadozó fajok kisebb állatokat támadnak meg. Sok faj növényparazitává lett. Jelentős számban különböző állatfajok élősködői. A fonálférgek nevüket cérnaszerűen vékony, hosszúk testalakjukról kapták. Kültakaró Csillózat nélküli kültakarójuk három rétegű, mely külső vázként szolgál: 1.

A kutikula:   lipidekből  és  kollagénhez  hasonló  fehérjékből  áll. Funkciója a féreg testében a  nyomás fenntartása, védelem a külső behatásokkal szemben, a parazita fajoknál a gazdaállat emésztőnedvei elleni védelem. A  kutikula  az egyed növekedése során többször cserélődik  vedlés. Az epidermis: a  kutikula  alatti, azt létrehozó sejtes szerkezetű réteg.